A sonetto

A sonetto
szerző: Kölcsey Ferenc

Sződemeter, 1811. szeptember végén

}}

     Hespériának szent virányain
Hallám az ifjút ihletett lantjával,
S boldog leányka mellem' szép titkával
Rengék derűlő kénynek álmain.

     Mosolygva leste képem lángjain,
Mint olvad eggyé szívem lágy dalával,
Gyöngén szorított reszkető karjával,
'S lelkét ölelte lelkem ajkain.

     Nem bírta többé az égi lángokat
Az elhalandó földi sátorában,
És szétömöltem keble' szép honában.

     Lantján folyó tűz érte a' húrokat,
'S édes szelíd dal, mint csókjai valának,
Zengett szerelmünk boldog geniusának.