A sír (Friedrich Hebbel)
Egyszerre ástam, ástam,
mig testem izma bírt:
ájult lidércnyomásban
ástam egy csúnya sírt.
Bódulva vágyakoztam
édes jutalmamért,
mert tudtam, hogy a munkám,
végén köszönt a bér.
Fáradt karom lecsüggedt,
elkészültem vele
és vágytalan-sötéten
hulltam magam bele.