A reggel
(Természetrajz)[1]
szerző: Arany János
1881.
Megjelent Gyulai Pál Budapesti Szemlé-jében XXVIII. k. Hajnal Péter álnév alatt.[2]

Földünk mind hegyesebb szög alatt fordítja keletnek
   A pontot, hol az én pusztai kis lakom áll.
Szőke világát már az egen terjeszti előre
   A Nap s jelzi mikép fordulok arra felé.
Majd pirosabb színt vált, megtörvén fénye a földi
   Fennlebegő párák ködszerü cseppjeiben;
És, mint nagy gömböt, veti a horizonra csalárdúl
   A levegő-réteg vérpirosan hüvelyét.[3]
Ez még nem nap — ihol szemmel nézhetni beléje;
   Ám, ha derékszög alatt dől zenithemre a fény:
Égő gáztakarója körét meglátom a Napnak,
   Mely a mi Földünknél (szám ide!) -szorta nagyobb;
Hogy kicsinek látszik, nagy távolléte okozza,
   Oly keskeny szög alatt éri sugára a szemem.
Már körül a gyárak kéményeiből viszi nagy fel
   Könnyü korom-terhét a neki fűlt levegő.
Vas sínen a gőzgép nagy terhet vonva közelget,
   Mert a súrlódás nem köti meg kerekét.
Mily szép most minden, kezdik kilehelni a fák is
   Élenyöket, — s széngázt színi be lombjaikon.
A levegő-réteg, mely Földünket beborítja,
   Kékszínű tömegén játszva eget mutogat.
Ah de mi ez? Hőség megritkította köröttem
   A levegőt s felszáll, váltva rohanva hideg.
Képződnek szaporán s gyülekeznek vízi parányok
   S összeverődve, legitt földre csapódnak alá.
Testem is a hőanyt likacsin már veszteni kezdi,
   Adieu természet! Vissza lakomba megyek.

Megjegyzés
  1. Gáncsolják a költőket, hogy a természetet még mindig a régi tudatlan módon írják le, nem úgy mint a tudomány haladása kívánná. Ehol egy kísérlet. A. J. saját jegyzete.
  2. Ráth Mór kiadó-szerkesztő megjegyzése.
  3. Hiba, mert a Napnak nincs hüvelye. A. J. saját jegyzete.