A ravatal
Az éjben és az altató
magányban oly bús a hajó.
Fehér a hídnak árnya fönn.
Jobbról-balról a néma árnyba
lobog-lobog két vaksi lámpa,
a hab zokog, hull-hull a könny.
Két gyertya közt egy fiatal
szűz nyugszik itt. Bús ravatal!
Fölötte a vak semmiség.
A templom is üres egészen,
magamban borzadozva nézem
e hallgatag, bús gyászmisét.