A rövid nap s hosszú éj

A rövid nap s hosszú éj
szerző: Csokonai Vitéz Mihály

1792

A nap megint leszálla,
     Elvégezé futását;
     Sátort az éj csinála,
     Fonván setét lakását.

Így múlik életünk el,
     Mely most ragyog körűlünk,
     És végre mindenünkkel
     Gyász éjszakába dűlünk.

Az éj komor homálya
     Ismét ki tud derűlni,
     Mihelyt az ég királya
     Keletre fog kerűlni.

De óh, ha a mi fényünk
     Már egyszer éjjelen jár,
     Nincsen tovább reményünk
     Felvirradás felől már.

Míg hát az ég kinyitja
     Örömre hajnalunkat,
     S az éj be nem borítja
     Örökre víg napunkat:

Éljünk, barátim, e szép
     Kies világ ölébe,
     Mert majd az éjjel itt lép
     S borít setét ködébe.