A pipa
szerző: Charles Baudelaire, fordító: Tóth Árpád

Író pipája vagyok én
rajtam ki-ki láthatja szépen,
nézvén setét kafferi képem,
hogy gazdám füstnyelő legény.

Ha lomha bútól nyög szegény,
száll párám kis ház füstjeképpen,
melynek étket főz üstje éppen
a pórnak, aki hazamén.

Tüzes szájamról sűrü háló
mely könnyű, kék rezgéssel ing,
szépen, lassan, köré kering,

és száll rá mind dúsabbra váló
balzsamnak bűvös kelleme
s meggyógyul lankadt szelleme.