A pipa
Író pipája vagyok én
rajtam ki-ki láthatja szépen,
nézvén setét kafferi képem,
hogy gazdám füstnyelő legény.
Ha lomha bútól nyög szegény,
száll párám kis ház füstjeképpen,
melynek étket főz üstje éppen
a pórnak, aki hazamén.
Tüzes szájamról sűrü háló
mely könnyű, kék rezgéssel ing,
szépen, lassan, köré kering,
és száll rá mind dúsabbra váló
balzsamnak bűvös kelleme
s meggyógyul lankadt szelleme.