A patak és nefelejcs

A patak és nefelejcs
szerző: Gyulai Pál

Kis pataknak nagy a kedve,
Vígan szökken, csergedezve,
S mintha űzné heves vágya.
Rá se tekint,
Mely felé int,
Parton a sok szép virágra.

Kék nefelejcs azt suttogja
«Hova sietsz, bérc patakja?»
«Ki e zugból messze, messze,
Csak előre,
Sík mezőre,
Nagy folyóba, tengerekre.»

«Maradj köztünk, jobb neked itt,
Enyhe lombok árnya fed itt,
Madár vidít reggel, estve;
Boldog élet,
Szíved éled,
Virágokkal enyelegve.»

«Majd ha folyó, tenger lettem,
S végtelen az ég felettem,
Boldog leszek, célom' érve.
Mi egy virág
A nagy világ
Gazdag kincstárához mérve?»

Könnyezve mond a nefelejcs:
«Büszke patak, el ne felejtsd:
Tenger nem léssz, benne elvéssz,
Hiú vágyad
Késő bánat, -
Másnak csak a szolgája léssz».