A parkban (Georg Trakl)
<poem> Újra bolyongsz az ősi parkban. Ó, piros és sárga virágok tiszta csöndje! Ti is gyászoltok, szelíd istenek, s a szilfák őszi aranya is. A kék tavon mozdulatlanul mered a nád, estbe némul a rigó. Ó, az ősök porladozó márványa előtt hajtsd le hát te is homlokodat!