A pártatolvaj
szerző: Tompa Mihály
»Föl leányok; föl leányok!
Ma vasárnap-délután van,
Ki a pástra, zöld mezőre!
Víg dalokkal, párosával!
Ugy szép a lány, hogyha fürge,
Játszim, virgonc, mint az ürge;
Aki benn ül a suton:
Vén leány lesz, az bizony!
S a leányok fölkelének,
Örzse, Terka, Julcsa, Panni;
Gondolat volt: a mezőnek
Pázsitára elsuhanni;
Vig danára nyilva szája,
Csak ugy szállt a rokolyája...
S a virító lánysereg,
Mint az orsó, ugy pereg.
Síma volt a lánykák feje,
Ékes párta tüzve rája -
Lengve zöld, kék, rózsaszínű
S tarkabarka pántlikája;
Hogy pedig ne lenne gátul:
Játékközben szöghajárúl
Mind leszedte a leány,
Hagyván a rét pázsitán.
Ott hevert a pártahalmaz...
Borka búsan állt felette;
Ő az árva, a magáét
Régen, régen elvesztette!
Mit használt a szánom-bánom...?
Bár teremne minden ágon
Párta mellett vőlegény!
Így sohajtott fel szegény,
Forrt az ifjak kedve; kézből
Kézbe szállt a bolytos lapta;
Most az elleső legények,
Majd a lányok pártja kapta;
Itt ölébe fut magától...
Ott az ifjú hő karjából
A leány kicsusszanik...
Könnyen, gyorsan, mint a csik.
Borka harcban volt magával
A sok pártának miatta;
S mit tudott már végre tenni,
Mit tudott az istenadta...?
A legelsőt, melyet ére:
Tűzte hervatag fejére...
Újra ifju volna már...
Hogy fogatlan, jaj beh kár!
És a játék véget érvén,
Pártájához nyult mindenki;
Csak Juliska nem találja,
Ugyan hová tudott lenni!?
Tán az, tán ez elcserélte...?
Mindent tűvé tesznek érte;
Hasztalan, mind hasztalan!
Mert a párta oda van...
Terka a Maris kezéből
Kapja a pártáját vissza;
Marcsa Pannitól, ez ismét
A másiktól, - összevissza!
S szörnyűséges zürzavarban,
Oly sipító lárma, zaj van,
Mint mikor két falka lud
Mérgesen egymásra fut.
Most egyik lány történetből
A Boris fejéré néz:
»Itt a párta, itt a párta!«
S minden bajnak vége lész.
»Addsza pártám, vén leány te!
Hogy maradj az mindörökre...!«
S Borka míg ellenkezik:
Rája támad mindenik.
Add a pártát, vén leány te!
Meg nem illet, meg nem illet!
Rég elhagytad! vessz anélkül!
No ugyan ki látott illyet?!
Klárisom mind szétomolva...
Hajtekercsem felbomolva...
A zavarnak ő oka...
Haja szürke, nincs foga!
- Félre, félre! a pártától
Nem választ el, csak halálom!
Kővé váljak ebbe' nyomba',
Ha a másé, s nem sajátom...
S most a lányok szétfutának...!
Vén Boris, hazug szavának
Értelmében, ott maradt:
Durva pártás kődarab.
A pártás lány maig ott áll
Monok mellett a határba;
Lányok, lányok! éjjel, nappal
Őrizzétek! szép a párta!
Mert ki egyszer elveszíti,
Vissza többé nem keríti;
És a vigyázatlanon
Holtig tartó gyász vagyon.