A páratlan keserve

A páratlan keserve
szerző: Kis János

   Hasztalan keresem,
Sehol sincs olly szerelmesem,
Ki boldoggá tenne,
Mennyországom lenne.

   Kínos egyes járom,
Jaj! hol s mikor lesz olly párom,
Ki azt könnyebbítse,
S viselni segítse!

   Nem érthetem soha
Mikép lettél illy mostoha,
Bölcs természet, hozzám,
Mért mondasz átkot rám!

   Egek, ha nem szántok,
Ha velem jobban nem bántok:
Minek van életem,
Mi hasznát vehetem?

   Mért adtatok szívet,
Kivált mért illy érzőt s hívet:
Minek e becses kincs,
Ha becsülője nincs?

   Talentumom volna,
Elmémnek minden hódolna,
Csak szeretőm lenne,
Eszem csudát tenne.

   Most szép gondolatim,
Magas, nemes indúlatim
Fogantatásokban
Meghalnak magokban.

   Meguntam éltemet,
Váltsátok érccé szívemet,
Egek, vagy szánjatok,
S hív társat adjatok.