A nyakék

A nyakék
szerző: Harsányi Kálmán

Nyugat 1916. 23. szám

A hajnal ámpolnás kirakatában,
Két kóró közt kék s rózsafényben ég
Egy tündöklõ nyakék.

Ötvösszívek sajgó, szerelmes álma,
Ilyet nem tud csak féreg s égi csók,
Csak harmat, s kapzsi pók.

Rojtos láncokban, függõ ívben hajló,
Sugárnál lengébb ringó szálakon
Szór színt, fényt, pazaron.

Száz véka gyöngy s száz gyémántos szakajtó
Szakadt alá, s a kincses zuhatag
Legszebbje fönnakadt.

Két kézzel szórta, mannás permetegben,
A miden rútak szépség-istene
Pók s ember elibe,

Hogy tudjanak még, még szerelmesebben
A szépségnek szerelmet vallani
Pók s ember fiai.

S a harmat-ékszer minden csöpp-szemében
A rózsamáglyás májusvégi ég
Hajnalfáklyája ég.

És csillog, izzik, bíboran, kevélyen,
S egy odaálmodott kebel felett
Gyönyörrel megremeg.