A nagy út előtt

A nagy út előtt
szerző: Vargha Gyula

A hóvihar kunyhód befútta,
Megfagy lehellet és a szó;
Már készülődöl a nagy útra,
Honnan nem tért meg útazó.

Kis otthonodtól úgy köszönj el,
Hogy többé nem látod viszont;
De menj nyugodt, hideg közönnyel.
Bolond, ki gyáva könnyet ont.

A végzet egy, ha vánszorogva,
Bilincsed kínnal viseled,
Vagy fel a fényes csillagokba
Röpít a szárnyas képzelet.

Eljő az éj már nem sokára;
De zúgolódni nincs okod:
Az örök fény egy kis sugára
Pár percre benned csillogott.