A növények védekezése
| A növények védekezése szerző: Gárdonyi Géza |
... A virág nem tud mozogni, se a fa, se más növények. A marha leeszi. A gyerek letöri. A bogár megrágja. Hej, sok minden veszedelem fenyegeti az életét!
Bezzeg könnyű az állatnak: egyik rúg, a másik harap, csíp, szúr, öklel, vagy szalad szinte elérhetetlenül. Védeni tudja magát még a méh is.
De azért valami védelmi módja a növénynek is van. A csalán például megégeti az embert, mintha tüzes vas volna. A vadrózsa, akác, vadszeder a töviseivel védi magát.
A fűzfa inkább a nyulak ellen védekezik: a héjában olyan keserűség rejtőzik, amit a nyulak nem szeretnek. S majdnem minden fiatal fának a héjában akad efféle keserűség. Ha ez nem volna, télen minden növendékfát megennének az őzek meg a nyulak.
Az utifűnek az életét nem a nyulak fenyegetik, hanem a mezőn legelő állatok: a birkák, szarvasmarhák, lovak.
- Hogyan védekezik az utifű?
- A leveleit a földön teríti széjjel, hogy fel ne tudják harapni.
A kutyatej nevű virág nem fél attól, hogy lelegelik. Amelyik állat belekóstol, nem nyal hozzá többet, mert a kutyatej olyan maró nedvet ereszt az állat szájába, hogy elmegy tőle az étvágya.
A csészekürt-virág az erdőkben terem, annak nincsen baja a legelő állatokkal, annál több volna a csigával. A csiga rámászna és leeszegetné a gyönge hajtásait. A csészekürt tehát úgy védekezik, hogy ragadós savanyu nedvet bocsát ki magából.
Jön a csiga.
- No, csészevirág, - mondja, - megeszlek!
S nekikezd a mászásnak. De csakhamar lefordul: nem tetszik neki a savanyu ragadós enyv, s a virág bántatlan marad.
Igy védekezik valami módon majdnem minden növény az ellen az ellensége ellen, amelyik leginkább éhezik reá. Némelyiknek a szárában vannak elrejtve az apró hegyes szilánkok, s az állat, ha belé is kezd, csakhamar megérzi, hogy jó lesz otthagyni.