A mennyei halál suttogása

A mennyei halál suttogása szerző: Walt Whitman, fordító: Kosztolányi Dezső

A mennyei halál suttogása hallatszott fülembe,
az éj ajkának fecsegése, zümmögő korálok,
lágyan közeledő lábzajok, csendesen lebegő misztikus
                                                             szellők,
láthatatlan patakpk fodrozatjai, folyó, örökre folyó víz
                                                               áradatai
(vagy könnyek locsogása? az emberi könnyek mérhetetlen
                                                              vizei?)
Nézek, az égre nézek s Játok nagy felhőtömegeket,
gyászosan, lassan hömpölyögnek, halkan dagadnak,
                                                          keverőznek,
időnként egy homályosuló, elszomorodó csillag
                      a messzeségben feltűnik, eltűnik.
(Én azt hiszem inkább, valami vajúdik, valami halhatatlan
                                            születik az ünnepi percben;
a határokon, a szemnek láthatatlanul, valami lélek száll tova.)