A magyarokhoz (Romlásnak indult...)
| A magyarokhoz szerző: Berzsenyi Dániel |
Romlásnak indult hajdan erős magyar!
Nem látod, Árpád vére miként fajúl?
Nem látod a bosszús egeknek
Ostorait nyomorúlt hazádon?
Nyolcz századoknak vérzivatarja közt
Rongált Budának tornyai állanak,
Ámbár ezerszer vak tüzedben
Véreidet, magadat tiportad.
Elszórja, hidd el, mostani veszni tért
Erkölcsöd: undok vípera-fajzatok
Dúlják fel e várt, mely sok ádáz
Ostromokat mosolyogva nézett.
Nem ronthatott el tégedet egykoron
A vad tatár khán xerxesi tábora,
S világot ostromló töröknek
Napkeletet leverő hatalma;
Nem fojthatott meg Zápolya öldöklő
Századja s titkos gyilkosaid keze:
A szent rokonvérbe füresztő
Visszavonás tüze közt megálltál:
Mert régi erkölcs, spartai férfikar
Küzdött s vezérelt fergetegid között;
Birkózva győztél, s Herculesként
Érczbuzogány rezegett kezedben.
Most lassu méreg, lassu halál emészt.
Nézd: a kevély tölgy, melyet az éjszaki
Szélvész le nem dönt, benne termő
Férgek erős gyökereit megőrlik,
S egy gyenge széltől földre teríttetik!
Igy minden ország támasza, talpköve
A tiszta erkölcs, mely ha megvész:
Róma ledül, s rabigába görbed.
Mi a magyar most? ─ Rút sybaríta váz.
Letépte fényes nemzeti bélyegét,
S hazája feldúlt védfalából
Rak palotát heverőhelyének.
Eldődeinknek bajnoki köntösét
S nyelvét megúnván, rút idegent cserélt,
A nemzet őrlelkét tapodja,
Gyermeki báb puha szíve tárgya.
Óh! más magyar kar mennyköve villogott
Attila véres harczai közt, midőn
A félvilággal szembe szállott
Nemzeteket tapodó haragja.
Más néppel ontott bajnoki vért hazánk
Szerzője Árpád a Duna partjain.
Óh! más magyarral verte vissza
Nagy Hunyadink Mahomet hatalmát!
De jaj! csak így jár minden az ég alatt!
Forgó viszontság járma alatt nyögünk.
Tündér szerencsénk kénye hány vet,
Játszva emel s mosolyogva ver le.
Felforgat a nagy századok érczkeze
Mindent: ledűlt már a nemes Ilion,
A büszke Karthago hatalma,
Róma s erős Babylon leomlott.