A magyar Pegasus
| A magyar Pegasus szerző: Kölcsey Ferenc |
A' magyar Pegasus
a'
M o n d o l a t' i r ó j a e l l e n.
Énekalkotó test! nagy lélekkel nemzett
Múzsák, kikkel tisztelt mindenféle nemzet,
Kik között, fényökből látszik mindenképen,
A' szépnek szerelme lángol minden képen.
Üljetek most széket tanácskozás végett,
Pegasus' bajának, hogy vessetek véget.
*
* * *
Múzsák, szégyent rajtam egy ember elkövet,
'S tesz lábom' elébe botránkozáskövet.
Ir verstelen könyvet, 's jó Pindusnak' fele,
'S szamáron jő, ez a' dolog' fontosb fele.
Egy Mondolalos jó szamáron, 's az égnek
Kárpitján pusztító tüzek még sem égnek.
O szégyen! ezt méltán valljon el ki sirja?
Melly átok, melly gödör lesz Pegasus' sírja?
Egy szamár, kit eddig nyomott nyereg 's járom,
Fogja el helyemet, bezzeg én megjárom!
Ezután engemet ki vészen majd számba?
Ez örökös panaszt olt be az én számba.
Ha szamárhoztákkal a' Pindus lesz tele.
Jó Pegasus, úgy a' te időd kitele!
*
O Múzsák, már az is nem rosz becsület e,
Hogy a' rímes versnek el ment becsülete?
Még a' cadentiás íróknak is nyelve
Mérték' örvényébe vagyon már elnyelve.
Ráday - verselés nevet hord az illyen
'S e' féle korcsosság a' mi szánkra illjen?
Sokan a' sonettnek nyitják fel kútfejét,
'S a' magyar Pegasus ne rázza meg fejét?
Sok epistolát ír, ki e' pályán kiállt
Kik ellen az igaz ízlés hadat kiált,
'S ez uj nép romanzot 's balladékat becsül
'S Gyöngyösit nem tartja senki legfőbb becsül.
A' rosz rímes Zríny' s Orczy mellett fognak,
'S Mátyásit kiteszik a' marczangó fognak.
Pócsért szeretetet már senki nem érez.
Mondják, hogy Virággal soha fel nem ér ez,
Etédi', Péczelí', Horvát', Vitéz' 's Édes'
Éneke a' magyar fülnek már nem édes,
Helyettök a' polczra Ányos 's Himfy iépe,
'S mindenre ragad már e' rosz izlés' lépe.
Mustrákká Berzsenyi lettenek és Dayka,
Kiket nem is nevelt talán magyar dajka.
Rény, kecs, remény szókból áll nálok a' beszéd,
Pennájok idegen szólásokat beszéd.
Már kegyet mondanak kegyelmesség helyett,
Semmi szép hosszú szó nem lél nálok helyet.
Német és francz leltek az izlés' követi,
Sok elfajult Göthét 's Marmontelt követi.
Példát Illyés-, Káldy-' s Báróczybol lesnek.
O ki állhat ellent ez iszonyú lesnek?
*
'S o Múzsák, ennyi sok gyaláztatás után
Szamarat is látunk a' Pindusnak után.
És igy Pindusunkra melly ez előtt fényle,
'S róla minden felé sugárzott a' fény le,
A' gyászthozó Fátum örök homályt szóra
Ah búm miatt alig találok már szóra.
Hozzátok nyögök o Múzsák! könyem fojta
Bár ajkamon csak nem minden jajt elfojta.
Hasson meg Pegasus' könye, sóhajtása,
Ne legyen híjába kérte 's óhajtása.
Lám nyögök 's az igaz költőktől jött ének
Mintha zengene már halálom' jöttének.
Azért is Múzsák! se estve se reggel
Ne szűnjetek érttem harczolni sereggel.
Kergessétek innen a' szamarat 's érttem
Ezt tévén, megvallom, hogy örömet értem.
Ne legyen közöttünk se éjjel se nappal
'S így fényünk nem soká osztozik a' nappal.
'S szent völgyeitekből harsogva ment ének
Hirdesse, hogy győztünk, Duna' lementének.
*
O Múzsák! ezen nagy jótételért sirom'
Partjáig hálámat tinéktek majd sírom.
'S meglesz, a' mit kértem, a' muzsai karok
Im segedelmemre már emelik karok'.
A' szamár' éltének fáklyái elégnek,
Ezen bosszúállást tarthatom elégnek.
Köszönöm o Múzsák! hálaadó szívvel,
Szent szerelmetek közt fogy bennem a' szív el.