A magányosság lobogója alatt

A magányosság lobogója alatt
szerző: Havas Gyula

Nyugat · / · 1916 · / · 1916. 22. szám

Ó, egyedûli boldog óra!
A magányosság lobogója
lobog hajómon csendesen.
Már csillapúlt vizekre érek,
jobb életemnek napja ébred
és tündököl a tengeren.

A messzi partok elfeledve,
a vágynak is ha lenne kedve
feléjük szállni, képtelen:
már nem is tudom, merre járok,
már ködbe vesztek a határok,
a víz s a messzi ég velem.

Csak szívem még, ez ócska mágnes
remeg felé. Ó, hogyha már ez
se húzna vissza, boldogan
vetném magam le a habokba,
mit bánnám, égve és ragyogva
hajóm veszetten hol rohan!