A korhely költő berúg, aztán éjszaka kijózanodik
Elváltunk sárga alkonyattal, bedőltem az ágyamba
menten,
éjfélkor ébredtem s dülöngve barátommal sétálni
mentem.
Boros fejem párnámra ejtve aludtam és
kijózanultam.
Torony mögött az Óceánon Hold nézett a
dagályra dúltan.
Láttam, hogy a fecskék röpülnek, aztán pihennek
a gerendán,
gyertyám, mely ablakomba hamvadt, egyszerre
fényesen dereng rám,
de gondolataim virradatig homályosan, vadul
pörögtek
s zúgó fülembe akkor is még fuvolák és húrok
zörögtek.