A korcsokhoz
szerző: Vörösmarty Mihály
Hová rohantok átkozott gonosz fiak?
Mi készt ezekre? büntetlen
Fog hát az undok visszaélés bennetek
Tenyészni, gyáva fajzatok?
Az ezredes veszély alatt nyögő hazát,
Midőn serényen ébredez,
Imez fajúltak átkosan kelő hada
Alázza, dúlja, dönti meg.
Attila nyelve (melynek intő hangira
Remegve tért ki a világ
Előled, ó nagy hős!) íme dicső, talál
Korunkban ennyi megvetőt.
Az, ami lételünknek őre, s nemzetünk
Fő kincse szenved ily csapást!
Nagy átok ez fölötted, ó hazánk! öled
Sok álnokot nevel ma is,
Ki dúlva dúl, s javidban ellened veszélyt
Szerez, s egedre gyászt lehel.
Mért kelle hajdan meghasonlanod, magyar,
Hogy e nyomokra térj utóbb,
Holott ma ébredő napunkat fellegek
Űzik kietlen éj alá?