A kiszáradt almafa

A kiszáradt almafa
szerző: Orosz László Wladimir

Míg bűvös álmát könnyezi a pázsit,
Megterít dúsan a májusi reggel;
Kék damasztjáról illatos morzsáit
Méhek hordják szét zengő viasztesttel

A virágtalan, üszkös almafáig.
Korhadt szél játszik rívó üregekkel,
S pikkelyes kérge pattogva levásik;
Ám kusza ágból bármennyit ereszt el,

Gubancos árnyát lénye nem felejti,
Nem borzad fájón, nedve-fagyva mégsem.
Csupán Te nősz át porló édenkerti

Percből véghetetlen év-gyűrődésben;
Hol törzsed a vak Forma visszafejti,
Csönded megérik, halálfényű éjen.