A kiürített ágyasház
szerző: Ady Endre
Nyomorodást küldött rám az Idő
S mit összehordtam testben, avagy lázban,
Kiürítem vig ágyasházam:
Széledjetek szét, Drágaságaim.
Nyoszolyátok érintetlen marad,
Őrizze nyomát finom testeteknek,
Hó-ágyatokon Szerelemnek
S Dölyfnek láng-pallosú angyala áll.
Óh, jaj, a ti kiüző uratok
Most a tiétek, igazán tiétek,
Szépek vagytok, a tulig szépek
S már nem érdemlem a csókotokat.
Merre széleszt a Sors benneteket,
Kiknek odaadtam magam darabokban
S más karokban vajjon föllobban
Eggyőtökben vérem, a cifra vér?
Vajjon kitör-e majd belőletek,
Kik szépek vagytok a tulig szépek,
A legszentebb, leguribb vétek:
A vissza-vissza-vágyakozás?
Az Éjbe nézek bus-utánatok
S már látom a mécseket vágyva gyulni
S benneteket uj ágyra hullni
S kinjaim közt ime megáldalak:
Vigyétek ágyasházam illatát,
Szent muzsikáját bolond lihegésnek
S ágyán majd a külömb legénynek
Sirjatok értem egy pillanatot.