A köztársasághoz
Allegória
1877.
1877.
Oh, hát visszaterel új vihar, új hab a
Nyilt tengerre, Hajó?.... Révbe siess, hamar!
Nem látod, hogy evedző
Nélkűl, meztelen oldalad,
Hogy fő árboczodat Afrika gyors szele
Megsebhette?[1] nyög a puszta vitorla-rúd
És nem bir ki, alattság
Híján, vázad erőszakosb
Tengert? — Nincsen egy ép vásznad is, és kihez
Vésztől sujtva föl-esdj, nincs olyan istened.
Bár, mint pontuszi fenyves
Erdő lánya, nemes család,
Hánytorgasd nemed és hasztalan ősneved:
Nem bízik cziczomás tatba’ ijedt hajós.
Szélnek hát ha dobatni
Játékúl nem akarsz, vigyázz.
Aggódó boszuság tárgya nekem minap,
Most hő vágyaimé, s nem kicsi gond bizony:
A Cyklad szigetek közt
Forrongó vizeket kerüld.[2]
- Megjegyzés