A költőnek

A költőnek
szerző: Juhász Gyula

1932

Magány, szegénység szőrköntöse fed,
De te vagy az Úr papja, ne feledd!

A te igédre épülnek falak
És ódon tornyok porba omlanak.

Irígység, átok kövét rád vetik,
De meg fog majd követni mindenik.

Mert a jövendő trónja rád marad,
Romok fölött és szivárvány alatt.

Koldus-szegényen, bármily egyedül,
Szívedben mégis Dávid hegedül,

Ceciliának orgonája búg,
Benned dalolnak minden vértanúk.

Benned zenélnek minden csillagok,
Szemedben Isten visszfénye ragyog.

Magány, szegénység szőrköntöse fed,
De hordozod az örök életet!