A költő (Gárdonyi Géza)

A költő szerző: Gárdonyi Géza

       Lipótmezőn az apám gyakorta vett könyvet a kölcsönkönyvtárból. (Anyám mondja, hogy egy pincér csinált ott kölcsönkönyvtárt s vele üzletet.)

Egy napon Petőfi költeményei hevertek az asztalunkon. Négy barna kötésű könyv volt az. Egyszer, hogy magam voltam a szobában, unalmamban felnyitottam az egyiket, és olvastam belőle. Egy strófa erősen megragadott - ez:

                        "Node a magyarság erős természete,
                        Bármi nagy hideg volt, megbirkózott vele;
                        Aztán meg, ha fáztak, hát kapták magokat,
                        Leszálltak, s hátokra vették a lovakat."

Ezt megnevettem.

Belép az apám; kérdezem tőle, hogy hogyan lehetett ez?

- Költői tréfa - felelte az apám. - A költők írnak néha ilyeneket.

- Mi az a költő? - kérdeztem tovább.

Apám felelte:

- A költő, fiam, verseket ír. Az olyan ember, látod, hogy annak a király is köszön.

Eltűnődtem ezen a magyarázaton.