A jaguár álma

A jaguár álma szerző: Leconte de Lisle, fordító: Kosztolányi Dezső

A mahagóni fák alatt virágdagály,
s a rekkenő légben, hol dongók raja száll,
az összefont sűrűn, egy óriás galyon,
hintáz a lármázó és cifra papagáj,
a sárga hátú pók s a fürge vadmajom.
A ló- s ökör-ölő jaguár idejön,
megáll a vén fák közt, a mohlepett közön,
fáradtan és búsan, szemébe holt közöny.
Farát megdörzsöli egy fába reszketeg,
elpetyhüdött ínye friss, hűs vízért eped
s kitör a száján egy halk-tompa böffenet.
A zajra futni kezd ijedten az arany gyík,
és útja a gyepen cik-cakkosan aranylik.
Majd a sötét sűrűn, hová nem hat sugár,
a sziklán elnyulik az álmos jaguár,
nyaldossa a lábán az éles karmokat,
álmos aranyszeme káprázva pillogat,
s amig rest ereje vad kéje száll reája,
csóválja a farkát és borzolja oldalát,
prédáról álmodik, körötte pusztaság,
és vérre szomjazván a karmait bevájja
egy vak kan-bika puha-meleg húsába.