A hattyú (Rilke)
Nyugat 1921. 9. szám
Félni egyre, élni vontatottan,
életünk, akár a hattyú útja,
mellyet még le sem írt a habokban.
És meghalni, titkosan elülni
mily elembe jártunk itt, ki tudja,
mint mikor hattyút látsz elmerülni: -
A vizen, mely nyájasan fogadja,
fodrozódik, elmulik alatta,
s boldogan gyűrűzik föl a hab,
míg a hattyú csöndesen kiválik,
mind nyugodtabb, tisztább és királyibb
méltósággal cél felé halad.