A gyermek (Gárdonyi Géza)
szerző: Gárdonyi Géza
Azon időben gyalog-utasok menének át Názáreten, és megszomjazván, a kútat tudakolák.
Hallván pedig, hogy a legjobb kút a rabbi udvarán vagyon, betérének oda és vizet kérének.
S leülének a kút mellé pihenni.
Az idő pedig tavaszban vala; és gyermekek játszadozának a napon a fügefák körül, vidáman futkosván.
Csak egy tízéves gyermek ül vala magában a folyosón: régi nagy könyv előtte, és olvasá a fakó pergamenlapokat nagy elmélyedéssel.
A gyermek pedig szőke vala és hosszúhajú és fekete szemű; és egy fehér gyolcs-ing vala minden ruhája.
És az utasok csodálják vala szelid komolyságát.
S mondának neki nyájasan:
- Neked nem szabad-e játszanod?
Ő pedig fölpillantván, felelé:
- De szabad.
- Miért nem játszol tehát? - kérdezék tovább.
Ő pedig fölemelvén fölemelvén szemét, felelé illedelmesen:
- Mikor a rabbi olvasnom enged, nem kivánok játszani.
És azok csodálják őt.
És ismét kérdezék:
- Ki tanított, hogy már ily zsenge korodban olvasol?
Ő pedig felelé:
- Anyám.
- És mi az amit olvasol?
A gyermek felelé:
- A próféták könyve ez: Dánielé, Mikeásé, Izaiásé és a többi prófétáé.
És az utasok csodálkozának az ő tiszta arcán és komoly szép szemén, és okosságán.
És egy utasasszony megsimogatá a haját, és melléje térdelvén megcsókolá őt, mondván:
- Ki fia vagy te, kedves?
Ő pedig elnyitván szemét, csodálkozón néze az asszonyra:
- Istené. Avagy nem tudod-e, hogy mindnyájan Isten fiai vagyunk?
És tovább olvasa nagy elmélyedéssel.
A rabbi pedig ott ülvén, felelé:
- A József ács fia.