A gyermek és a diófa

A gyermek és a diófa
szerző: Kis János

   Egy gyermek, ki diót enni
Felette igen szerete,
Fára szert akarván tenni
Kertjébe diót ültete.
Az atya mosolyog rája
S igy szól nyájasan hozzája:
Diófát akarsz nevelni?
Fiam, e célra későn jutsz,
Ha türni s várakozni tudsz,
Csupán ugy fog kedved telni.
Mert csak esztendők multával
Élhetsz ezen fa hasznával.
Pista, ki ezt nem gondolta,
Elébb elkedvetlenedett,
De a dolgot megfontolta
S utóbb ekép elmélkedett:
Restté hosszas várás nem tesz,
Nem bánom meg a szorgalmat:
Bár vén korban nyerjek jutalmat,
Akkor ez még édesebb lesz.