A gyávaság istenessége

A gyávaság istenessége
szerző: Ady Endre

Istenem, nem arra születtem,
Hogy srapnelek zúgjanak a fülemben
Nem erre tanitottak.

Híve vagyok minden titoknak,
De ez egy-kicsit mégiscsak sok,
Akár fátumnak, akár oknak.

Régi, vérző mezők fölött nézek föl,
Hol vérző tetemek mozognak
Sok századból összefonódvák.

Sohse védtem a Régi módját,
Én, védő ember s valaki,
De életemnek megszabóját
Szeretem forró párázással
S most szeretem csak igazán.

Óh, hőségek kincse, nagy Isten,
Milyen drága lettél most nekem,
Mert másféle bizony most nincsen
S mi lenne kivüled?

És szeretlek a rettegésnek
Soha még nem volt gyönyörében váltig
És szeretlek a gyávaságig
És ha szeretlek, hát szeretlek
És ha szeretlek, hát szeretlek.