A grófnévá lett kertészleány

A grófnévá lett kertészleány
fordító: Fazekas Mihály

Óh ég, mely kedves hír ez,
     Hogy grófnévá lészek!
Már nagyságom testéhez
     A ruhák is készek.
Gyöngy hajam majd mint fordúl
     A frizúrvas végén,
Az irígység is bámúl
     Pompám fényességén.

Nézd, egy hintóban milyen
     Szép paripák várnak,
Mely büszkén, mely kevélyen
     Játszanak s ugrálnak,
Mára grófné nagy cifrán
     Megy komédiába,
Szép gavallérok karján
     Bálba, maskarába.

Eddig a kis kertésznét
     Rózsák ékesgették,
Mint egy tündér istennét
     Felségessé tették:
Már gyémántok tisztelnek
     Nyilt rózsák helyébe,
Gróf urfiak térdelnek
     A grófné elébe.

Eddig Jancsit kedveltem,
     Mennyit játszék véle,
Hány száz koszorút nyertem
     Szép virágból tőle,
Mindig a sarkamban vólt,
     Sokszor megkergettem,
Mert a pajkos megcsókolt,
     Hogy cseresznyét szedtem.

Csókot, rózsát szórt ollykor
     Rám, midőn szunnyadtam,
Sokszor megszidtam, sokszor
     Meg öszvecsókoltam.
Fáradtan a csintalan
     Ha dolgát végezte,
Az ölembe számtalan
     Magát kipihente.

Már az ég gondja légyen
     Szép virágim, rátok!
Pompás udvarba mégyen
     Kis gazdasszonykátok,
Jó szilvásom, kis kertem,
     Kit magam miveltem,
Immár Isten hozzátok!
     Jancsi lesz gazdátok.

Édes Jancsim, mit duzzogsz,
     Mért szorítod szívem?
Talán azért haragszol,
     Hogy grófnévá lettem?
Várj csak, durcás, egy kicsinyt,
     Rajtad megboszúlom:
Legyek csak grófné, tüstént
     Te leszel a grófom.