A gallyai faluvégen
Ragyog egy csillag az égen,
Én is odavaló vagyok,
A hol az a csillag ragyog.

Ne menj rózsám, a mezőre,
Sokat sírtam a zöld fűre;
Szemeimnek gyöngy harmatja
Gyenge lábad föláztatja.

Göndör hajad simítsd hátra,
Hadd nézhessek szép orczádra,
Adj egy csókot utoljára,
Búm eltemet nem sokára.