A fogoly
Nyugat 1916. 5. szám HÉT NÉMET VERS
Gondold el, hogy mi mostan élvezet,
lég a szájadnak s a szivednek szikra,
az csupa kő és csupa-csupa szikla,
melyen elalszik a szived, kezed.
És ami most holnap, igéret és:
majd, később, vagy: azután, vagy: jövendő ─
az csupa seb, amelybe csúnya genny nő
és nem fakad fel a dagadt kelés.
És ami volt, az mint egy bús bolond
őrjöngve a szájad körül bolyong,
mely már nevetni sem tud s bús előre.
És ami Isten, az börtönöd őre,
ki egy lyukra rányomja éhesen
piszkos szemét. S nem tudsz meghalni sem.