A fagy

A fagy szerző: Émile Verhaeren, fordító: Kosztolányi Dezső

Ma este az ég fényes-tiszta, szűz,
a végtelen fagy rázza jeges öklét,
fagyos a csillag és fagyos a tűz.
Eléd mered a látható öröklét.

A bús ezüst égen a fagy az úr,
megdermed a csönd, a szél és a pázsit,
a puszta és a part, a kék azúr,
távol egy csillag dsida-hegye látszik.

Csönd ül a tenger s erdő mélyibe,
hegyes, szúrós, mozdulatlan ezüstfény!
És nincs a végtelenbe senkise,
ki győzne érdes és érces ezüstjén.

Zsibbadt magány. Csak dermedünk tovább,
meggémberedve fényes jégbilincsen.
Egy örök tél borzalma karol át.
Fölöttünk gyémánttrónusán az Isten.