A fa élete
| A fa élete szerző: Gárdonyi Géza |
Kis fiú voltam még én akkor. Az erdőben fatönköt vett a mészáros. Hazavitte és a tetejét meggyalúltatta. Mikor a fatönköt letették a mészárszék előtt, éppen arra mentünk az apámmal.
Apám megállott és néhány percig figyelemmel nézett a fatönkre.
- Milyen öreg fa volt, - mondotta elgondolkozva - százhetvenkét esztendős.
- Honnan tudja ezt, édesapám?
- A gyűrűiről. Látod azokat a vékony köröket: ahány ilyen gyűrű, a fa annyi esztendős. Megolvastam a gyűrűket, csakugyan százhetvenkettő volt.
- Lásd, - szólt az apám, - a fa minden évben egy gyűrűt növeszt maga körül. Egyik gyűrű vékony, a másik vastag, egyik barnás, a másik világosabb, egyik-másik néhol hullámos, - mindezekből ki lehet olvasni a fának az élete történetét. Amelyik gyűrű egyenletesen vékony, abban az esztendőben szárazság volt, szegény fa sokat szomjazott, epedezett az essőért. Amelyik gyűrű hullámosan vékony, abban az esztendőben sok gyümölcse volt a fának.
- Még azt is ki lehetne számítani, melyik esztendőben?
- Azt is. De nézd ezt a vastag gyűrűt. Mit gondolsz, ez mit mond?
- Nedves esztendőt.
- Bizony. Abban az évben meghízott a fa, s nem vesztette el a kövérségét. De ime a gyűrűn itt egy beesés van. Valami eseménynek a jele ez. Annak hogy valamelyik nagy ágát elvesztette: vagy a vihar törte le, vagy az emberek vágták le. Éppen ilyen beesés van az ember arcán is, ha a fogát valamikor kihúzatta.
- Hát a barna purhás-forma gyűrűk mit jelentenek?
- Azok is szenvedés jelei: annak az esztendőnek a tele kegyetlenül hideg volt. A fa fázott. Ugy fázott, mint az ember, habár nem is fájt neki, mert a fának öntudata nincsen.
- Mi az az öntudat?
- Az, hogy tud-e magáról vagy sem. A fa nem tud magáról semmit; nem tudja, hogy él és igy olyan fájdalmai, mint nekünk, nem is lehetnek.
- De hát miről lehet ezt tudni?
- Arról, hogy a fa nem védi magát, nem is mozdul, hacsak a szél nem mozgatja, vagy te meg nem mozditod. Ha öntudata volna, valahányszor fejszés embert látna, bizony jót ütne rá, és elfutna.
- Még csak azt nem értem, apám, hogy ezek a gyűrűk hogyan szaporodnak? A fának a közepén nő-e mindig az új gyűrű, vagy pedig a szélén?
- A szélén, fiam, mindig a kéreg alatt. Hiszen ha a közepén nőne, akkor az egész fának széjjel kellene repedeznie, mint ahogy a kéreg is csupa repedés.
Sohasem felejtettem el ezt a beszélgetésünket. Azóta még a levágott ágakat is mindig megnézem, hogy hány esztendős.