A föld hideg keresztjén

A föld hideg keresztjén
szerző: Tamás Sári

Nyugat, 1927. 12.szám

Igy jó -
kitárt karral feküdni a jéghideg kövön,
mint Ő, a fejem ugy hajtom félre,
Kinek nevét néha magadramajmolod:
tán, mert oly fél vagy az emberek között
s Ő volt a világ legpompásabb Egéssze.

Igy jó -
- dermedten nézni a keresztről:
bikfic szüzek csókjáért hogy verekszel,
sótlan kis testük hogy karolod át
s fiatal csókod hogy pompáztatja fel utólszor
vén szeretőid evedt biborát.

Igy jó -
feküdni a jéghideg kövön -
s, mert olyan sokkal több vagyok nálad:
isteni fölény! nem szolgasziv-öröm,
hogy pornak csuszom a talpad alá
s magával visz s lábad.