A csillag-hulláskor

A csillag-hulláskor szerző: Arany János

1867 ^[1]

                 I.

Azt beszélik, rendjelt kaptam –
Nem vetettem, mért arattam?


                II.

A mi benne fényes:
   Az irodalomé;
A mi benne kényes:
   Egyedűl magamé.


           MÁSKÉP:

Fénye, ragyogása... (ha van.)
   Az irodalomé;
Gyanúsitása... (a' van.)
   Egy magamé!


                III.

Járnak hozzám méltóságok,
Kötik rám a méltóságot:
„Megbocsásson méltóságtok,
Nem érzek rá méltóságot.”


                IV.

Csillagot, keresztet noha rám aggattok,
Boldog ez a kebel nem lesz már alattok.


                V.

                            AD NOTAM: Ég a kunyhó,
                                                          Ropog a nád...
        Kis keresztem
        Hogy szereztem?
Feleljétek ezt, ha kérdik:
Elkopott a lába térdig.


                VI.

 RÉGI DAL, ÚJ SZÖVEG

Székács, Arany, Szilassy
S hazánk több ily pimaszi
Keresztekért akarnak
Sírt ásni a magyarnak!^[2]


                VII.

Ha békűlnek, határt hánynak,
Egy suhanczra jó sort vágnak:
Én is, a mit sorsom rám mért,
Elszenvedem – a hazámért!

Megjegyzés

1. 1867. június 9-én, Ferenc József megkoronázása alkalmából Arany Jánost a Szent István-rend lovegkeresztjével tüntették ki, ám a költő vonakodott az elismerést átvenni. Lásd még Aranynak báró Eötvös József vallás- és közoktatási, valamint báró Wenckheim Béla belügyminiszterrel váltott leveleit 1867-ben.
2. A kiadó-szerkesztő megjegyzése: Kortes nóta volt, a [ezernyolcszáz]harminczas években, Szabolcsban, persze más nevekkel, a kik akkor nyertek kitűntetéseket. Dallama: „Kinyílott a tulipán!” Egy-két bántó czélzás Arany ellen is volt az ellenzéki lapokban, mikor a rendjelet kapta.