A csillag-hulláskor
szerző: Arany János
I.
Azt beszélik, rendjelt kaptam –
Nem vetettem, mért arattam?
II.
A mi benne fényes:
Az irodalomé;
A mi benne kényes:
Egyedűl magamé.
MÁSKÉP:
Fénye, ragyogása... (ha van.)
Az irodalomé;
Gyanúsitása... (a' van.)
Egy magamé!
III.
Járnak hozzám méltóságok,
Kötik rám a méltóságot:
„Megbocsásson méltóságtok,
Nem érzek rá méltóságot.”
IV.
Csillagot, keresztet noha rám aggattok,
Boldog ez a kebel nem lesz már alattok.
V.
AD NOTAM: Ég a kunyhó,
Ropog a nád...
Kis keresztem
Hogy szereztem?
Feleljétek ezt, ha kérdik:
Elkopott a lába térdig.
VI.
RÉGI DAL, ÚJ SZÖVEG
Székács, Arany, Szilassy
S hazánk több ily pimaszi
Keresztekért akarnak
Sírt ásni a magyarnak![2]
VII.
Ha békűlnek, határt hánynak,
Egy suhanczra jó sort vágnak:
Én is, a mit sorsom rám mért,
Elszenvedem – a hazámért!
- Megjegyzés
- ↑ 1867. június 9-én, Ferenc József megkoronázása alkalmából Arany Jánost a Szent István-rend lovegkeresztjével tüntették ki, ám a költő vonakodott az elismerést átvenni. Lásd még Aranynak báró Eötvös József vallás- és közoktatási, valamint báró Wenckheim Béla belügyminiszterrel váltott leveleit 1867-ben.
- ↑ A kiadó-szerkesztő megjegyzése: Kortes nóta volt, a [ezernyolcszáz]harminczas években, Szabolcsban, persze más nevekkel, a kik akkor nyertek kitűntetéseket. Dallama: „Kinyílott a tulipán!” Egy-két bántó czélzás Arany ellen is volt az ellenzéki lapokban, mikor a rendjelet kapta.