A bolond (Turgenyev)
Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy bolond.
Sokáig élt ő kelme gond nélkül fütyörészve. Egyszer csak azt hallja, hogy mindenütt mint esztelen oktondiról beszélnek felőle. Ezért nagyon elbusulta magát és azon kezdett töprenkedni, hogyan vessen véget e kellemetlen hirnek.
Addig főzte a taplót, mig kifundált valamit… És ha már kifundálta, meg is cselekedte.
Ismerőssel találkozik az utczán, a ki nagyon kezdi dicsérni ennek és ennek a hires festőnek a műveit...
— De kérem! — kiáltja föl a bolond. — Ez a festő rég a lomtárba került már... Hát ezt se tudja? — No, ezt nem vártam öntől... Ön — elmaradt a világtól.
Az ismerős megrémült és — magáévá tette a bolond nézetét.
— Mily nagyszerü művet olvastam ma! — mondja egy másik ismerőse.
— Ugyan, ugyan! — kiált föl a bolond. — Hogy el nem pirul! Hisz ez a mű az ördögnek sem kell; rég keresztet vetettek már arra! És ön ezt nem tudja? — Ejnye, be elmaradt a világtól.
Megrémült ez is és igazat adott a bolondnak.
— Mily bámulatos egy férfiu az én N. N. barátom! — mondja a bolondnak egy harmadik ismerőse. — Ez aztán az igazi nemes lelkü ember!
— De kérem! — kiált föl a bolond. — N. N. tőrülmetszett semmirekellő! Kifosztotta egész atyafiságát. Ugyan ki ne ismerné őt! Ön — elmaradt a világtól.
A harmadik ismerős szintén megijedt, és cserben hagyva barátját, átpártolt a bolondhoz. És ezentul bármit és bárkit dicsértek is a bolond előtt, válasza mindenre ugyanaz volt:
— Hagyja el, kérem, ön elmaradt a világtól. Sőt olykor azt jegyzé meg csipősen: —
Hát ön még mindig hiszen a tekintélyben ?
«Rossz ember! Epés ember!» kezdték róla mondani ismerősei. — «De mily okos fő!»
«És mily éles nyelvü!» — tóditák mások. —«Oh, valódi tehetség!»
Utóvégre is az sült ki belőle, hogy egy szerkesztő megbizta a kritikai rovat vezetésével.
És most a bolond itélt mindenki és mindenek fölött, nem változtatva és nem hagyva el felkiáltásait.
És most ő a tekintély, aki az előtt oly nagy hűhót csapott a tekintély ellen, — és az ifjuság tömjénez neki, és — retteg tőle.
De hát mit is tegyenek a szegény ifjak? Bár nem érdemli meg a tömjént — széltében beszélik, — de ha nem tömjénezünk, hát belekerülünk a világtól elmaradottak sorába!
Ime a bolond élete a gyávák közt.