A bahcsiszeráji forráshoz
Élő víz, szerelem forrása!
Két rózsát szakíték neked.
Zúgó habod hangos sirása
Oh, mint elbüvölt engemet.
Hüvös harmattal meglocsolja
Ezüst porod a forró orczát;
Mormolj, mormolj tovább is, mint ma,
Beszéld elmúlt napok folyását. . .
Oh szerelem, oh köny forrása!
Távol földről jöttem feléd:
Tauris hirét habod kiáltja,
De Móriáról mit se hallék . . .
Vagy Mória már és Szaréma
Ime hárem-falak között
Emlékezetből is kihalva?
Képök csak álomból szövött?!
S őket sötétes éjjelente –
Borongva, mint eszményeit –
Csak a művész képzelme szülte,
Zaklatva: fesse képeit?!
(1824)