A bús kovács

A bús kovács
szerző: Somlyó Zoltán

Ó, mondjátok meg, hol van a helyem?
Én kerestem, de sehol nem lelem.
Az ég s a föld közt lengve lebegek,
mint krízis óráján a betegek.

Szemem a messzi űrre vetem én;
sok mindent látok s mi sem az enyém.
Kovács üllőjén cseng a kalapács:
a keze véres, de a dala más!…

Vérnek kell folyni s törjön meg az arc,
ha tisztán csengő hangokat akarsz.
S a test minden izomját láz veri.
míg lelkünk tiszta hanggal gyűl teli.

Az üllő mellé álljak: bús kovács?
Hogy messzi zengjen a kopácsolás?
Hogy jól múljanak nyarak és telek:
a vasat verjem addig, míg meleg?…

…Az én vasam kihűlt már és kemény.
És nincs már új tűz, nincs már új remény.
Karom ütésre görbül s pőrölyöm
a hideg vason porrá őrölöm.