A bús arató
Az életem kopár mező,
fölötte zúgó viharok,
de egy kéz mindig belevet,
mély bánatot, bús könnyeket
és én zokogva aratok.
Az életem kopár mező,
fölötte zúgó viharok,
de egy kéz mindig belevet,
mély bánatot, bús könnyeket
és én zokogva aratok.