A börtönből
| A börtönből szerző: Komjáthy Jenő |
Nyissátok föl a börtönajtót!
Nyirkos a föld, a lég dohos.
Künn süt a nap, s az ég, a légkör
Szabad eszméktől villamos.
Itt minden meg van mételyezve,
Minden penészes és rohadt:
Künn balzsamot lehel a szellő,
Üdv lengeti a lombokat.
Itt minden oly sötét, mogorva:
Künn vidám, fényes és meleg.
Törjétek be a börtönajtót,
Ti boldog, szabad emberek!
Lángszellem jár a boldog égen,
Megsejtők a világtavaszt;
Behatolt egy sugár a résen,
Látjuk, de nem élvezzük azt!
Behallók a szent szót: Szabadság!
S lelkünk a végtelenbe szállt.
Ó, legyen átkozott a zsarnok,
Ki minket e tömlöcbe zárt!
Beszélnek számtalan bünökről:
Pedig csak egy van: gyávaság;
Ijesztenek pokolkínokkal:
Pedig nem más az: szolgaság.
S lehet-e gyávább, mint a zsarnok,
Ki félelemből büntetett?
A zsarnokokban szolgaszív ver,
A zsarnok és a szolga egy.
S lehet-e gyávább, mint a törvény,
Mely váltig vérrel mos le vért,
A sötét rend, amelynek elve:
Fogat fogért, szemet szemért?
De sejtjük itt a börtön éjén
Erődet, új Társadalom!
Ha kitörünk s tusára szállunk,
Sápadni fog a hatalom.
Ébredj, ébredj már öntudatra,
S rohanj az eszmeharcba, Nép!
És egyesülj testvéri frigyben,
Te szent család, emberiség!
Úgy vágyunk a fényben fürödni,
Versenyre kelni nyílt mezőn,
S harag nekűl a pályanyertest
Testvér-szivünkre zárni hőn!
Nem győzhet más, csupán a szellem,
Ahol szabad a pályatér,
És önzetlen nemes tusában
Legjobbaké lesz a babér.
Nyissátok föl a börtönajtót!
Nyirkos a föld, a lég dohos.
Künn süt a nap, s az ég, a légkör
Szabad eszméktől villamos.