A Virtus betse

A Virtus betse
szerző: Dayka Gábor

1791

Vóltak szerentsés napjaim, hol szelíd
Öröm követte nyomdokimat, s tele
   Nagy érezéssel fogtam-által
   Gondolatimmal egész világot.
A hűs pataknak bús zuhanásai,
A lágy fuvalmok lengedezései
   Éjféli tsendben, a susogló
   Ágak, az illatos hant virági:
El-fogtak hajdan, s nem magyarázható
Örömbe süllyedt szívem, el-oszlaták
   Keservimet, ki-sírtam a bút
   Édes özönbe merűlt szemekkel ─
Tí bóldog órák! ─ hasztalan esdeklem
Utánnok; a bús víz-özön évei
   Köztt semmiségbe tértt időknek
   Fejthetetlen zavarába dőltek ─
O Virtus! a Te nyomdokidon lehet
Tsak jutni bóldogságra; Te nem-kevertt
   Vígságra hívtad tisztelődet,
   S nem-keresett örömekre vontad.