A Három önvaló tanítása
szerző: Vasubandhu
1. Az összetett (parikalpita), a kölcsönösen egymástól függő (paratantra), és a beteljesült (pariniśpanna):
ezt a három önvalót fogadják el mint legfőbb dolgokat,
amelyet belátással (dhĺra) lehet megismerni.
2. Az, “ami megjelenik” az kölcsönösen függő; “ahogy megjelenik” az az összetett,
az előző, alanyból feltétellé válása miatt[1],
az utóbbi csak-szerkezet volta miatt[2].
3. Az “ahogyan megjelenik” állandó nem-megtalált-állapotát (avidyamānatā) abban “ami megjelenik”,
beteljesült önvalónak tudhatjuk[3]
nem-más állapota (ananyathā) miatt.
4. Ezek között, mi az ami megjelenik? - A nem-létezés (asat) egy szerkezete.
Hogyan lehet, hogy megjelenik? - A kettősségeken keresztül.
Mi a nem-létezése? A nem-kettős természetű események megjelenései, melyek rá vonatkoznak.
5. Mi a nem-létezés szerkezete?
A tudat (citta), amely által a függő összetevődik,
olyan módon, hogy a tárgy amit összetesz, nem található meg teljesen abban a formában.
6. Ez a tudat két féleként ismeretes; okként vagy eredményként :
ez a “raktár-tudat” (ālaya-vijňāna) és a hétfajta “kibomló tudat” (pravritti-vijňāna).
7. A tudatot (citta), felhalmozottá váló állapota (citavāt) miatt hívják így,
amely az össz-szenvedésből megmaradó benyomások magjai miatt lesz ilyen:
Ez az első fajta tudat; a második fajtát pedig a különböző (citra) aspektusok kibomlása
miatt hívják így.
8. Ez a szerkezet, ami nem volt, vázlatosan háromrétűnek gondolt:
mint beérő (vipāka) , mint aminek jelei vannak (naimittika), és mint
felvillanó megjelenések (prātibhāsika) .
9. Az első a gyökér-tudat, mert megérésekből áll;
a többi a kibomló tudat, a ‘látó’ és a ’látott’ felfogásának kibomlása miatt.[4]
10. Ezen önvalók mélysége tulajdonságaik nem-különbözőségéből adódik,
abból, hogy létező-nemlétezők (sad-asattva), hogy kettős-egységek (dvayaĺkatva), és hogy
össz-szenvedő-megkönnyebbülők (saěkleśa-vyavadāna).
11. Az összetett önvalót létezőként tapasztaljuk,
pedig teljesen nemlétező (abhāva),
ezért gondolják úgy hogy van egy létező-nemlétző tulajdonsága.
12. A kölcsönösen függő létezik, de nem olyan formában mint ahogy megjelenik,
tévesztés (moha) lévén ott,
ezért gondolják úgy, hogy szintén van egy létező-nemlétező tulajdonsága.
13. A beteljesült önvaló kettőség-nélkül (advayatva) létezik,
de csak mint a ‘kettő’ nemlétezése:
ezért gondolják úgy hogy szintén van egy létező-nemlétező tulajdonsága.
14. Az összetett tárgy kettős megjelenése miatt[5],
és mivel hogy tulajdonsága szerint egy - a kettőség nemléte miatt,
az önvalót mint a balgák által összetettről úgy gondolják, hogy kettős-egységből áll.
15. Mivel megjelenésében kettős, és valójában mégis egy,
ezért ez a kettőség csak tévesztés,
a függőnek nevezett önvalóról is úgy gondolják, hogy kettős-egységből áll.
16. Mivel megjelenését tekintve mindkét létező önvalója,
és mivel a kettőség-nélküliség (advayatva) egyetlen önvalója,
a beteljesült önvalóról is úgy gondolják, hogy kettős-egységből áll.
17. Az össz-szenvedés jellemzőinek az összetettet és függőt tartjuk,
de a beteljesültet mint a könnyebség jellemzőjét fogadjuk el.
18. Mivel az egyik megjelenése a nemlétező kettőség önvalója (asat-dvaya-svabhāva),
és mivel a másik a kettőség nemlétének az önvalója (atadbháva-dvaya-svabhāva),
lehet tudni, hogy a beteljesült az összetettől tulajdonságát tekintve nem különbözik.
19. Mivel az első állapota a kettőség-nélküli önvaló (advayatva-svabhāva),
és mivel a másik a kettőség nemlétének az önvalója (atadbháva-dvaya-svabhāva),
meg lehet érteni, hogy az összetett a beteljesülttől tulajdonságát tekintve nem különbözik.
20. Mivel az első léte megjelenésében nemlétező,
és mivel a másik íly módon annak a nemlétezésnek az önvalója,
a beteljesült, tulajdonságát tekintve, szintén nem különbözik a függőtől.
21. Mivel az első állapota a nemlétező kettőség önvalója,
és mivel megjelenésében a másiknak sincs önvalója,
meg lehet érteni, hogy tulajdonságát tekintve a függő szintén nem különbözik a beteljesülttől.
22. Mégis, ami a felmerülésüket illeti,
ezen önvalók megjelenésének sorrendjében lévő különbséget tanítják;
az általános gyakorlat szempontjából, és a beléjük való lépés szempontjából.[6]
23. Az összetett az általános gyakorlatból áll,
az amelyik összekapcsolódik az általános gyakorlattal pedig a másik a függő,
az általános gyakorlat megszűnése pedig elfogadottan egy másik önvaló a beteljesült.
24. Először a kölcsönösen függőbe lépünk be,
amely a nemlétező kettőségből áll,
aztán onnan a pusztán összetett, nemlétező kettőségbe lépünk be,
25. Aztán onnan a beteljesültbe,
a kettőség nemlétébe lépünk be,
amelyről mondják, hogy egyszerre létezik is meg nem is létezik.[7]
26. Ez a három önvaló bírtokolja azokat a tulajdonságokat, amelyek kettőség-nélküliek (advaya)
és megfoghatatlanok (alabhya),
az első egyszerű nemléte miatt, a másik megjelenéséhez hasonló nemléte miatt, és amiatt,
hogy a harmadik ennek a nemlétnek az önvalója.
27. A mantrák erejével létrehozott varázsolt teremtmény olyannak tűnhet mint egy elefánt,
de valójában ez csak egy látomás,
és nincs is ott semmilyen elefánt.
28. Az összetett önvaló az elefánt,
a kölcsönösen függő a megjelenése,
és a beteljesült pedig az ott lévő elefánt nemléte.
29. A nemlétező összetettsége a kettőség természetének megfelelően
a gyökér-tudatból ugyanolyan módon jelenik meg;
pedig ott egyáltalán nincs kettőség, csak megjelenés.
30. A gyökér tudat olyan mint a mantra; az Olyanság (tathatā) olyan mint a fa,
a megkülönböztetés (vikalpa) olyan mint az elefánt megjelenése,
és a kettőség olyan mint maga az elefánt.[8]
31. A ‘tárgyak valóságának’ felfogásában
a három önvaló tekintetében egyidejűleg merül fel
a teljes tudás (parijňā), a lemondás (prahāna), a beérkezés (prāpti) - ebben a sorrendben.
32. A teljes tudás az összetett nem-megragadása,
a lemondás az építő jellegű kölcsönösen függőnek a nem-megjelenése,
a beérkezés, jeltelen megragadása a beteljesült megvalósításának.
33. A kettőség nem-megragadásával, a kettőség látszata eltűnik,
és eltűnésével a beteljesült, a kettőség nemléte megértetik.
34. Úgy ahogy az elefánt nem-megragadása - megjelenésének eltűnése
és a fa megragadása egyidejűleg történik a mágus műsorában.
35. Mivel ugyanahoz a pillanathoz kötődően ellentétes nézetek vannak[9] - ezen állapot miatt,
és mivel a tudat lát igaz tárgy nélkül,[10] és mivel a háromféle tudás különbözőkép fejlődik ki,[11]
és mivel tény, hogy e nélkül a szabadság elérése erőkifejtés nélkül megtörténne,[12]
36. Létezik a tudható megragadása,
csak-tudat voltának megragadásán keresztül,
és ezen tudható ‘tárgy’ nem-megragadásán keresztül ott van a tudat nem-megragadása is.[13]
37. Bármely kettőség nem-megragadásán keresztül
ott van a jelenségek alapjának (dharma-dhátu) megragadása,
mivel a jelenségek alapjának megragadásával, a tudatos uralom (vibhutva) megragadása is
együtt jár.
38. A tudatos uralom megragadásával; mások és saját céljaink beteljesítésével,
az éles elméjűek elérik azt a megvilágosodást, amelynél nincs nagyobb,
és amely a három Buddha-testből áll.
Jegyzetek
szerkesztés- ↑ A paratantra svabhãva alanyi természetét (azaz eredeti állapotát) elveszítve feltételekhez kötötté válik.
- ↑ Miután a parikalpita svabhãva semmi más, mint képzelt jelleg. Vagyis, hogy kivetített, mint a mozivásznon megjelenő kép (lakšana).
- ↑ A parikalpita svabhãvához képest a paratantra svabhãva egy fokkal közelebb van a teljes valósághoz, ezért az előbbi az utóbbi beteljesült állapota.
- ↑ A “kibomló tudat” az első hét tudatosság: a látó, halló, szagló, ízlelő, tapintó, és gondolkodó tudat, plussz a manas, az én-tudat. A ‘látó’ és a ‘látott’ érzékelésével együtt bomlanak ki, a látó esetében, ‘halló’ és ‘hallott’ a halló esetében, ‘szagló’ és ‘szagolt’ a szagló esetében, {...}‘gondolt’ és ‘gondoló’ az gondolkodó esetében, ‘én’ és ‘én vagyok’ a manas esetében. Így általánosságban egy objektív-szubjektív érzékelés jellemzi őket, ezért “jeleik vannak”.
- ↑ vagyis a tapasztalt tárgy és a tapasztaló alany kettősége miatt
- ↑ Bár nincs lényegi különbség ezek az un. önvalók között, mégis három különbözőként tanítják őket, az ‘általános gyakorlathoz’ kapcsoló megfelelésük miatt, és mert sorban lehet “beléjük lépni”. Általános gyakorlat minden cselekvés, amit a hétköznapi, általános valóság szempontjából szemlélünk - ez teljességgel az összetetten alapszik. Ami összekapcsolódik ezzel az általános gyakorlattal, az a kölcsönösen függő; míg az általános gyakorlat megszűnése lenne a beteljesült. Ez vezet a második okhoz, amiért három önvalóról beszélünk: az a tény, hogy különböző időben merülnek fel. A kölcsönösen függő a legelső, mivel ez maga a fenomenális világ játéka. De egy ponton túl, a kettőségek felépítése megkezdődhet, melynek eredménye a tisztán összetett. Mihelyt az összetett jelen van, a kettőség nemlétező jellege is felismerhető, s így a beteljesült is megvalósult. Tehát a függőnek már lennie kell ahhoz, hogy legyen összetett, s ugyanígy már kell lennie összetettnek, ahhoz, hogy legyen beteljesült.
- ↑ A beteljesült annyiban létezik mint a függő az összetett nélkül; annyiban nem létezik, hogy bármilyen kettőség nemlétét jelenti. Ezzel a “se nem létezés, se nem nem-létezés” jellemzővel írja le Vasubandhu az ürességet is. (Lásd: in “Madhyãnta-vibhãga-bhãšya” I.13)
- ↑ A raktározó-tudat illetve a megmaradó benyomások “magjai” olyanok, mint a mantra, amely a mágikus teremtményt mozgásba hozzák, mivel csupán rejtett benyomások erejével merülnek fel a kettőségek. Megkülönböztetni - kettőségeket létrehozni, olyan mint a látszólagos elefánt jelenése a mágus műsorában. A kettőségek amelyeket tartunk olyanok mint az elefánt, vagy mint az elefánt létébe vetett hit. Ami alátámasztja az a kettőség nélküli Olyanság vagy Üresség, olyan mint a fák amiket a varázsló maga elé tesz, és amelyek átváltoznak káprázattá a nézők szemében.
- ↑ Ugyanaz a pillanat máshogy lesz tapasztalva különböző tudatfolyamok által. (Lásd:“Viìœatikã-kãrikã”)
- ↑ A tudat tud valamit érzékelni anélkül, hogy lenne hozzá megfelelő tárgy. (Lásd:“Viìœatikã-kãrikã”)
- ↑ A “háromféle tudás”: függő-tudás, összetett tudás, és (be)teljes(ült)-tudás. Lásd 22-25.
- ↑ A nem létezőből való felépítés folyamata nélkül senki nem lenne kötöttség vagy szabad cselekedet. (Lásd: in “Madhyãnta-vibhãga-bhãšya” I. 4b)
- ↑ Egy tudható tárgy megragadása nélkül nincs citta sem. (Vö.: “Madhyãnta-vibhãga-bhãšya” I. 6-7)