A Berek erdő
szerző: Emőd Tamás
Fehér a hold, de gyászba borult
A Berek erdőn minden út.
Térdig járok az őszi ködben:
Keresek egy falut.
Hol volt, hol nem volt... zúg az erdő,
Cikázik, hull a holdsugár –
Messzi fák közül idevillog
A körösszegi vár.
Mérföldet lépek egy lépéssel,
Esztendők során hágok át:
Hej, Berek erdő visszajöttem,
Itt jár egy vén diák!
Gázolok a nagy feledésbe,
Sarkam alatt sír, nyög a gyep,
Hej, Berek erdő, vadon erdő,
Egy falut keresek!
Itt voltam elátkozott herceg,
Itt háltam a vad muharon,
Tizenöt évet itt aludtam
Csipkés ravatalon.
Ázva-nótázva nőttem itt fel,
Most fáradt, fakó úr vagyok,
Elvesztettem a Berek erdőt,
Az eget és napot.
Hej, őszi szellő, őszi szántás,
Hol itt a járás, hol az út?
Tizenöt évet átaludtam –
Keresek egy falut.