A "magyar mához"
szerző: Álgya Zoltán
Nyugat 1921. 2. szám

(holnaparcú társaimnak, kiket még nem ismerek).

Hideg a testünk,
Hideg a lelkünk,
Belepve hóval,

Ma nem fogadtok,
Mint egykor régen,
Tárogatóval.

Alszik a népem, -
A lelkem borzong,
A testem fázik,

Kinn hull az eső,
Itt benn a halál
Litániázik.

Új bánatoktól
Duzzad az Olt s nyög
Fogaras vára,

Uszik a népem
S a vesztett örökség:
Alsó-komána.

Népem hullását,
Bús elmúlását,
Csak néztem s hagytam,

S mindenem adtam:
Árvalyányokra
Ha kacsingattam.

Sűrű rajokban
Jőnek a bűnök,
Ma úgy mint akkor,

Segít rajtunk a
Föloldozás majd
Itéletnapkor?

S ha születhetett
A Minden Ura
Egykor az ácsnál,

Mért ne szülessünk
Új tiszta létre
Egy új Mohácsnál?



Magyar Tegnapból
Riadtan futok
A magyar Má-hoz:

(Homályos szemekkel
Lopódzom néha
Az Ur asztalához.)