90. zsoltár
90. zsoltár
Keletkezési idő:
90. zsoltár
- Tebenned bíztunk eleitől fogva, Uram, téged tartottunk hajlékunknak!
- Mikor még semmi hegyek nem voltanak, Hogy még sem ég sem föld nem volt formálva,
- Te voltál és te vagy, erős Isten, És te megmaradsz minden időben.
- Az embereket te meg hagyod halni, És ezt mondod az emberi nemzetnek:
- Légyetek porrá, kik porból lettetek! Mert ezer esztendő előtted annyi,
- Mint a tegnapnak ő elmúlása És egy éjnek rövid vigyázása.
- Kimúlni hagyod őket oly hirtelen, Mint az álom, mely elmúlik azontól,
- Mihelyt az ember felserken álmából, És mint a zöld füvecske a mezőben,
- Amely nagy hamarsággal elhervad, Reggel virágzik, estve megszárad.
- Midőn, Uram, haragodban versz minket, Ottan meghalunk és földre leesünk,
- A te kemény haragodtól rettegünk, Ha megtekinted mi nagy bűneinket,
- Titkos vétkünket ha előhozod, És színed eleibe állítod
- Haragod miatt napja életünknek Menten elmúlik nagy hirtelenséggel,
- Mint a mondott szót elragadja a szél. A mi napink, miket nekünk engedtek,
- Mintegy hetven esztendei idő, Hogyha több, tehát nyolcvan esztendő.
- És ha kedves volt is valamennyire, De többnyire volt munka és fájdalom;
- Elkél éltünknek minden ékessége, elmúlik, mint az árnyék és az álom.
- De ki érti a te haragodat? Csak az, aki féli hatalmadat.
- Taníts meg azért minket kegyelmesen, Hogy rövid voltát életünknek értsük,
- És eszességgel magunkat viseljük! Ó, Úr Isten, fordulj hozzánk ismétlen!
- Míg hagyod, hogy éltünk nyomorogjon? Könyörülj már a te szolgáidon!
- Tölts bé minket reggel nagy irgalmaddal, Hogy jó kedvvel vigyük véghez éltünket,
- Ne terheltessünk nyomorúságokkal! Vígasztalj minket és adj könnyebbséget,
- És haragodat fordítsd el rólunk, Mellyel régóta ostoroztatunk!
- Szolgáidon láttassad dolgaidat, Dicsőségedet ezeknek fiain!
- Add értenünk felséges hatalmadat, Mi kegyes Urunk, ó, irgalmas Isten!
- Minden dolgunkat bírjad, forgassad, Kezeink munkáit igazgassad!