7. levél

7. levél
szerző: Gyóni Géza

A barna ágyúk felugattak:
Vad csattanás… és a gödörbe
Feketén omlott be a föld.
Gondoltam: most és mindörökre.

Aztán csak csönd, végtelen, fojtó.
Gondoltam: ez a halál csöndje.
Csak néha hallott halk zörej:
Egy rög hullott a vak gödörbe.

Hová halhattak a jajok?
Szemem befúrom a sötétbe.
És hol vannak az angyalok?
Mért nem zeng az egek zenéje?

Lépések… Most temetni jönnek.
„Itt állt az örs!”… hallik, mint álom.
Ásó feszíti a gerendát –
Halleluja! az eget látom!