3755/1895. M. E. számú rendelet
Magyarország és a magyar birodalmat alkotó egyes országok czímereinek tartalmát és alakját ezredévi történelmi fejlődés alapján sok századnak törvényes gyakorlata állapitotta meg.
A gyakorlati alkalmazásban azonban, különösen az ujabbi időkben, az ország czímere ugy egyes elemeinek ábrázolása, mint azoknak összetétele tekintetében a legkülönbözőbb módon hibásan rajzoltatott, a minek következtében az ország czímerének helyes rajzára nézve egészen ingadozó felfogás és bizonytalanság kezdett uralkodni.
E körülmény már egyik hivatali elődömet arra inditotta, hogy az ország czímerét történeti és heraldikai szempontból vizsgálat alá vétesse arra hivatott tudományos testületek által, nevezetesen az országos levéltár, a magyar heraldikai és genealogiai társulat, s végre a magyar tudományos akadémia által.
E tudományos testületek azután történelmi kútforrások nyomán s a heraldika szabályai szerint egybehangzó véleménynyel meghatározták az ország czímerének történelmileg és heraldikailag helyes leirását és rajzát.
Minthogy pedig nagyon kivánatos, hogy az ország czímerének helyes ábrázolására nézve tapasztalható bizonytalanság megszűnjék és a közéletben is az ország czímere helyesen és hibátlanul ábrázoltassék, még az előbbi kormány – ministertanácsi végzéssel – elhatározta, hogy az ország czímerének helyes leirása és rajza közzététessék.
E ministertanácsi határozat foganatositásaképen, addig is, mig a törvényhozás e részben intézkednék:
Magyarország külön czímerének, valamint a magyar korona országai egyesitett czímerének az emlitett tudományos vizsgálat alapján meghatározott helyes leirását és rajzát, e czímereknek ugy a hivatalos, mint az 1883:XVIII. t.-cz. alapján engedélyezett magánosok általi használatnál ilyképen való ábrázolása végett ezennel közzéteszem, a mint következik:
Hasitott, vagyis egy függélyes vonallal ketté osztott pajzs; jobbról nyolcz vörös-ezüst, tehát vörössel kezdődő, ezüsttel végződő pólya, balról vörös mezőben hármas zöld halmon álló nyilt arany koronából kiemelkedő kettős ezüst kereszt. A hármas halom heraldikailag van stylizálva, tehát nem a halom természetes alakját adja vissza. A három halom közül a két szélső egyforma magasságu, a középső kiemelkedő, hatalmasabb, s ezen foglal helyet az öt – három nagyobb, két kisebb – águ koronából kiemelkedő román izlésű, ugynevezett talpaskereszt, melynek végei nem hirtelen, hanem lassú átmenetben szélesbednek.
A pajzs felett a magyar szent korona, melynek hű rajzát Ipolyi Arnoldnak a magyar tudományos akadémia által kiadott ily czímű műve: »A magyar szent korona és a koronázási jelvények története és műleirása, Budapest 1886« rajzaiban és mellékleteiben birjuk.
Czímertartó: két lebegő angyal. Ruhájok fehér, bő, redős. Helyzetök közép az állás és lebegés közt. Hajok körülbelül vállig ér és sötét-szőke vagy világos-barna. Typusuk: serdülő ifju és sohasem nő.
Áll egy nagyobb külső pajzsból, melynek közepét egy kisebb belső pajzs fedi.
A középpajzsot Magyarország külön czímere foglalja el. Hasitott, vagyis egy függélyes vonallal ketté osztott pajzs; jobbról nyolcz vörös-ezüst, tehát vörössel kezdődő, ezüsttel végződő pólya, balról vörös mezőben hármas zöld halmon álló nyilt arany koronából kiemelkedő kettős ezüst kereszt. A hármas halom heraldikailag van stylizálva, tehát nem a halom természetes alakját adja vissza. A három halom közül a két szélső egyforma magasságu, a középső kiemelkedő, hatalmasabb, s ezen foglal helyet az öt – három nagyobb, két kisebb – águ koronából kiemelkedő román izlésű, ugynevezett talpaskereszt, melynek végei nem hirtelen, hanem lassú átmenetben szélesbednek.
A külső pajzs négy mezőre osztatik.
Ezeknek elsejében Dalmátia czímere: három koronás arany- – tehát vörös száj és nyelv nélkül való – leopárdfej – kettő fent, egy lent – kék mezőben.
A másodikban Horvátországé: ezüsttel és vörössel huszonötször koczkázott pajzs, ugy hogy az első koczka ezüst, a második vörös és igy tovább öt-öt koczka egy sorban, mig az ötödik sorban a huszonötödik ezüst koczkával végződik.
A harmadik Szlavonia czímere: a kék pajzsot átszelő két ezüst habos pólya, melyek közt vörös mezőben természetes szinű nyest jobbra fut; a felső kék mezőben hatágú arany csillag.
A negyedikben Erdély czímere: vörös pólyával vágott pajzs, a felső kék mezőben arany csőrű, vörös nyelvű, jobbra néző, emelkedő sas. A sas szine fekete; jobbról tőle arany nap, balról megujuló ezüst hold (☽), az alsó arany mezőben hét (fenn négy, alant három) vörös háromormú vár. A várat ormós bástya és abból kiemelkedő, két lőréssel ellátott háromormú torony képezi; a váron nyilt kapu látszik.
A harmadik és negyedik közé alólról beékelt mezőben Fiume czímere látható: vörös mezőben kék bélésű és szalagos herczegi korona alatt álló fekete, balra néző kétfejű sas, kiterjesztett szárnyakkal, vörös nyelvekkel; a sas jobb lába sziklán áll, bál lábát pedig a sziklán fekvő hosszukás, szájával balra fordult, barna korsón tartja, melyből bőven ömlik a viz, a sziklát balról nagy bőségben mosó folyóba.
Az elősorolt részekből egyesitett czímer felett a magyar szent korona, melynek hű rajzát Ipolyi Arnoldnak a magyar tudományos akadémia által kiadott ily czímű műve: »A magyar szent korona és a koronázási jelvények története és műleirása, Budapest 1886« rajzaiban és mellékleteiben birjuk.
Pajzstartó: két lebegő angyal. Ruhájok fehér, bő, redős. Helyzetök közép az állás és lebegés közt. Hajok körülbelül vállig ér és sötét-szőke vagy világos-barna. Typusuk: serdülő ifju és sohasem nő.
Budapesten, 1896. évi január hó 12-én.
m. kir. ministerelnök. |
.svg) |
.svg) |
.svg) |
.svg) |