(Villám kardok közt...)
szerző: Vörösmarty Mihály
Villám kardok közt háborgó Hunnia térén
Szült fiai jeles Árpádnak, sokféle viszontság
Dúló vészeinek fegyverrel visszaverőji
Hajdan, - most fetrengők rút puhaságnak ölében.
Hajdan sok nemzet rémítő ostori, mostan
Nemzetség tagadók, kifajult csúfsági világnak.
Mint szél törzsökitől a féreg rágta gyümölcsöt
Elveti, ugy titeket más útra csavar követéstek
Gondatlan szele. - Vizsgáljuk, mi jelesre vetődtél,
A bő plundra midőn gyengéded testedet, és a
Fecske farok módjára szabott frakk kezdte födezni
S a csoszogó papucsok védették lábodat? - Úgy-e
Majma levél a németnek csoda öltözet által,
És szived is veled, oh nyomorult megváltoza, hogy már
Mindent ami magyar Hősekre felille, tehozzád
Méltatlannak vélj. - Tündérek gyermeke, kényes
Úri személy, ékes termet, de velője hibázik.
E szép fajzatnak, ki csak hogy maga élje világát
Míg lehet, a szerzett javakat pazarolja magának
És nem lelkének kíván használni, hogy annak
Kincse legyen megtartva Hazája javára, - de inkább
Még egy pár papucsot vesz ezen, mert látni akarja
Jártában, mint fárad egyéb Hazabéli, - nevetve
Nézi, de amikoron kifogy erszényével hatalma,
Cifra ruhájának még akkor látja sok hasznát.