(Tizenkettődik) Decima secunda

(Tizenkettődik) Decima secunda szerző: Balassi Bálint

Ejusdem generis

az nótája Lucretia énekének


1 Széllyel tündökleni nem látd-é ez földet gyönyörű virágokkal?
     Mezők illatoznak jó szagú rózsákkal, sokszínű violákkal,
     Berkek, hegyek, völgyek mindenütt zöngenek sokféle madárszókkal.

2 Új rózsakoszorós kegyesek és szüzek ifiakkal táncolnak,
     Jó szavú gyermekek vígan énekelnek, mindenek vígan laknak,
     Mind menny, föld és vizek, látd-é, úgy tetszenek, mintha megújulnának.

3 Sőt még Cupido is mostan feltörlötte homlokán szőke haját,
     Gyönge szárnyacskáján té-tova, mint angyal, röpül, víg kedvet mutat,
     Szerelmes táncokban kinek-kinek adván kezére szép mátkáját.

4 Azért ne bánkódjál, én jó vitéz társom, ürülj minden gondoktól,
     Eléggé hordoztuk héában az sok bút, légyen már tőlünk távol,
     Mostan igyunk, lakjunk, vigadjunk, táncoljunk, távozzunk bánatunktól!

5 Nemde valakiért aggasztaljuk volt mi inkább ifjú éltünket,
     Kiből, azt sem tudjuk, hol és mely órában kiszólítnak bennünket?
     Kivel mit gondoljunk? Ha Isten jó urunk, ő mindennel jól tehet.

6 Aggasztaló bánat, búszerző szerelem távol légyen mitőlünk,
     Jó borokkal töltött aranyas pohárok járjanak miközöttünk,
     Mert ez napot Isten örvendetességre serkengeti fel nékünk!

7 Marullus poéta azt deákul írta, ím, én penig magyarul,
     Jó lovam mellett való füven létemben fordítám meg deákbúl,
     Mikor vígan laknám vitéz szolgáimmal, távozván bánatimtúl.